Benkó Sándor (Budapest, 1940. augusztus 25. – Budapest, 2015. december 15.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar klarinétos. A Benkó Dixieland Band alapítója, haláláig a zenekar vezetője. Villamosmérnök, a BME nyugalmazott oktatója, népszerű nevén Dixi tanár úr.
A MÁV Zeneiskolájában kezdte zenei tanulmányait hegedű szakon, 1946-ban. Később a XI. kerületi zeneiskolában Berkes Kálmánnál tanult klarinétozni. 1953 óta játszott szaxofonon is. 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, még abban az évben oktató lett a Villamosgépek Tanszéken, ahol 1995-ig tanított. A villamos gépek számítógépes tervezése volt a kutatási területe, az „Elektromágneses terek numerikus szimulációja” témakörben szerezte doktori címét, 1972-ben.
2004-ben elnyerte a „PRO URBE Miskolc” kitüntetést, valamint 2005-ben a „PRO URBE Budapest” kitüntetést. 2006-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. Benkó Sándor a Zipernowsky-emlékérem kitüntetettje, valamint tiszteletbeli tagja a Magyar Mérnök Kamarának és a Magyar Mérnök Akadémiának. Számos könyve nívódíjat kapott. A Ki mit tud? zsűrijének több éven keresztül volt tagja mint a pop-rock-jazz kategória valamint a modern táncok szakértője.
Zenekarát, a Benkó Dixieland Bandet középiskolás évei során, 1957-ben alapította. Már az első kiadványuk aranylemez lett, s hamarosan nemzetközi karrierjük is kezdetét vette. Sokat szerepeltek külföldön, számtalan díjat nyertek hazai és nemzetközi fesztiválokon egyaránt.
1962-ben részt vettek az első Ki mit tud? televíziós vetélkedőn.[2] További három Ki mit tud?-on (1963-ban, 1965-ben és 1967-ben) második helyen végeztek.[3]
A hetvenes években nem volt olyan verseny, fesztivál, ahonnan csak virágesővel tértek volna meg. Benkó Sándor tudta, hogy a három "t" (tiltott, tűrt, támogatott) korszakában azért mehettek a tűrt kategóriába sorolt zenészeivel a kapitalista országokba, hogy ott díjakat, kitüntetéseket szerezzenek a szocialista Magyarországnak. Ha ezt véletlenül elfelejtik, az akár karrierjük végét is jelenthette volna.
A karrier ugyan 1957-ben kezdődött, de az igazi beindulásra 13 esztendőt kellett várni. Abban az időben került a budapesti Benkó Dixieland Klub társadalmi vezetésébe néhány olyan fanatikus, aki többek között újabb és újabb újságírókat hívott meg a klubba. Ekkor jelent meg először a zenekari kasszából finanszírozott „Jazzhíradó”, amelyet a legfrissebb Benkó hírekkel pontosan négyhetente kapott meg minden olyan újságíró, akinek bármiféle köze is volt a dzsesszhez, de mindenekelőtt Benkóékhoz.